1-jén-vagy-1-énGellér B István Növekvő Város — Jelenkor | Gellér B. István Műtermében
közepére mutat. (A háromszögek a trianguláris írás írásjegyei. ) A Lelet feltehetőleg egyszerre bírt díszítő és szakrális funkcióval. Ott látjuk a trianguláris szöveg mellett a Nagy Csigát is, a Város előképét. A dokumentumokat olvasgatva a Növekvő Város története mellett kibontakozik előttünk egy másik, legalább ilyen izgalmas sztori is: a kiváló képességű régész és felfedező, Samuel. Robin és hű társa, segítője, Stevan "Sadeye" Sayatovich története.
Geller b istván növekvő város
Ez magát görgeti, nem én görgetem. Sosem tudom, mi lesz a következő lépés. MN: De most, hogy kész a könyv, mintha teljes lenne a történet. Hogyan tovább? GBI: Hát, egyfelől, ha nagyképűen akarnék fogalmazni, azt mondanám a munkamódszeremre, hogy work in progress. Mindig visszanyúlok ugyanahhoz a melóhoz. A tárgyak folyton formálódnak. Ha mondjuk kapok egy ösztöndíjat bronzszobrok készítésére, akkor nem feltétlenül valami újat csinálok, hanem esetleg egy bronzkiegészítőt a régihez. Már a könyvben szereplő, viszonylag friss tárgyak egy részére is kerültek új elemek. Másfelől pedig vannak bizonyos pontok, ahol érzem, hogy folytatódni fog a történet. A város elpusztulásának kérdése, a megmaradt őslakosság elvándorlása, menekülése foglalkoztat. És vannak homályos ötletpontocskák is, amelyekhez elkezdtem fényképezgetni. Vonzanak a sejtelmes fotók. Azok a megfoghatatlan dolgok, amitől egy bemozdult amatőr kép egészen mást jelent, mint amit a készítője akart. Ezt szántszándékkal nehéz előidézni, de rettentően foglalkoztat ennek a sejtelmességnek és a hozzá tartozó szövegeknek az előállítása.
Vásárlás a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával, 1998 Életünk attribútumává vált a minden társadalmi szférában jelentkező specifikáció. Szakosodunk, szétforgácsolódunk. Pedig ki ne szeretné birtokolni az Egyet, ki ne szeretne a világgal közös sorsot vállalni? Éppen ezért irigylésre és csodálatra méltó Gellér B. István vállalkozása. Gellér B. megszállottan keresi egy létezhetett-volna-kultúra, a Növekvő Város "örökségét", de nem a valódi archeológusok módján; saját képzeletéből, történelmi-társadalmi tapasztalataiból, a gyermekkori álmaiból, vágyaiból "építi fel" a Város romjait, olyasmit üzenve ezzel nekünk az Aranykorból: jelenünkben csak a töredék, a töredékesség lehet teljes. Számos képzőművészeti kifejezésmódot, anyagot emel be "projektjébe", de még ennél is tovább megy, mivel az irodalmat és magát a tudományt, a tudományos gondolkozást is a művészi munka szolgálatába állítja. Joggal nevezhetjük Gellért B. Istvánt a romok építőjének. Gellért B. István kalandos vállalkozása több mint húsz éve kezdődött, míg előtte formai kérdésekkel foglakozó geometrikus, neokonstruktivista grafikákat, festményeket, kerámiákat készített.
A szimulált "régészeti-képzőművészeti" alkotásaik kapcsán csodálkozott rá az "individuális mitológiára". A konstruktív "időjátékra" egy elképzelt régmúlttal, a jelenben megteremtve az "archaikus tárgyakat". Akkor kezdett foglalkozni vele, amikor egy szobrász-keramikus szimpóziumhoz kellett plakátot terveznie: egy megkövesedett csiga képezte a plakát mintáját. Az elkészült, kinyomtatott plakátot tanulmányozva megdöbbenve látta, hogy a csigavonal-lenyomat voltaképpen egy város, amelyet belepett a homok, s pusztulóban van. Olyan volt, mintha egy levegőből, űrből készített felvétel lenne. Nekifogott tehát, hogy lerajzolja a képzelt "polisz" alaprajzát, hozzá egy térképet, mellé pedig a város két fantáziarekonstrukcióját. A képzőművészeti alkotásokkal 1980-ban megnyerte a Rijekai Építészeti Intézet nemzetközi rajzbiennáléjának a díját. Tulajdonképpen ez volt a kezdete annak, hogy mi mindent lehet még egy ilyen képzelt várossal kezdeni. "Gellér B. István több mint harminc éve építi egy sohasem volt város, egy sohasem volt kultúra – valahol a mediterránon innen, rajtunk túl s a bonyolultabb kő- és az egyszerűbb fémkorszak határán fekvő – romjait, tehát miközben konstruál, rögvest re- és dekonstruál is, magát a régiséget emelve az új piedesztáljára vagy inkább egyenesen a helyére, tölti ki – másképpen fogalmazva – az új helyét a régivel, az újdonságét a régiségével, mely így rögtön újjá alakul.
- Mikor lesz joy-glamur napok? 2019?
- Gellér B. István kiállítása :: Műcsarnok
- Mennyi ideig tart egy combnyaktörés műtét
- Gellér b istván növekvő vars.com
- Jelenkor | Gellér B. István műtermében
A növekvő város / Gellér B. István - YouTube
Gellér b istván növekvő vars.com
Gellér B. István (1946–2018) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész fő műve a maga "alapította" Növekvő Város. Ebben az 1978-tól élete végéig folyamatosan gyarapított sorozatban Gellér következetes munkával "tárt fel" egy olyan civilizációt, melynek lakói nem a tényeket, hanem az azokat körülvevő érzelmet és értelmet tekintették létezésük és érdeklődésük alapjának, ha úgy tetszik, kiindulópontjának. A fiktívnek ma már csak kérdőjellel nevezhető Város nak az elmúlt 30 évben "előkerült" leletegyütteséből válogatott, egytermes kiállítási anyag betekintést enged a minden értelemben élet-műnek is tekinthető összművészeti projektbe. 1978-tól eltávolodott a személytelen művészi gondolkodásmódtól. Egyéni mitológiát teremtett egy nemlétező ősi kultúra, a Növekvő Város archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti feldolgozása által. A "feltárás" során a művész, illetve régész alteregója megteremtette a Város archaikus társadalmának írásbeliségét, szokásait, kultuszait. A feltárás eredményeit installációkban, fotón, videón dokumentálta, a "megfejtett" szövegeket közzétette.
Gellér Makett-je a Növekvő Város-ban talált különös épületszobrainak egyike. Ez az információ a mű szerves részét képező pszeudo régészeti feljegyzésekből, előadásrészletekből, térképekből tudható, miként az is, hogy a Növekvő Várost magát, mely csigaházszerűen épül felt, és annak spirálvonalát követve növekedett, egészen más építészeti stílus jellemezte, mint a maketteket. S. J. Robin szerint a makettek csak az építészeti ideák közvetítését szolgálták. Az épületszobrok szerkezete, arányai egyébiránt az ókori építészet grandiózus vállalkozásait juttatja az eszünkbe. Hallatlan szakmai biztonság, felkészültség árad a formákból, míg a már említett arányok és méretek a lehetetlent nem ismerő hatalomról, munkáról, no meg egy önbizalommal teli kultúráról beszélnek. A geometrikus tartófalak tömbjéből, melynek egyhangúságát lépcsőrendszerek bontják meg, hatalmas tojás-kupola emelkedik ki, a geometrikus és az organikus szép egységét adva ezzel. A makettet tartó lap aljáról egy ingasúly, a Leleten is különös hangsúlyt kapó, háromszögformákból megszerkesztett világóra (? )
Egyszer találtam egy szűrőpapírt, valami vegyszert szűrtek át rajta. Olyan volt, mint egy vízrajzi térkép. Ebbe képzeltem bele egy Stonehenge-szerű dolgot. Fahasábokat, földbe vert iránymérő karókat rajzoltam. Gondolati játék volt tulajdonképpen. MN: Ebből nőtt ki a Növekvő Város? GBI: Az abszolút véletlen volt. Kértek tőlem egy plakátot két szimpóziumra, egy keramikaira és egy szobrászatira. Volt egy megkövesedett csigám, az jelképezte a szobrászokat, agyagba nyomtam, és az jelképezte a keramikusokat. Hazavittem az első példányt a nyomdából, letelepedtem, nézni kezdtem, és akkor bekattant, hogy teljesen olyan, mint egy romváros légi felvétele. Akkor csináltam egy grafikát ebből a légi felvételből, rajzoltam alá egy képzelt feltárási alaprajzot. Ehhez jött egy másik dolog: mintha egy romantikus lelkületű francia építész, mint mondjuk nálunk Schulek Frigyes, rekonstruálná a romvárost, és rárakna egy neoromán vagy neogótikus várkomplexumot. Ezt is mellérajzoltam. De volt még hely a rajzlapon, oda meg egy képzelt térképet rajzoltam, domborzatot, tengeröblöket.
Az alap a törvénygúla, háromszög alakú oldallapokkal. Földobják, és amelyik oldalára esik, azt a törvényt kell alkalmazni. Ugyanez van az írással is, ami többféleképpen olvasható, a háromszögek elfordításával új jelkombinációk jönnek létre. Ez pedig megteremti a félreérthetőség lehetőségét. Mindig ott van a könyvben az is, hogy éppen melyik régésznek az olvasatában vagy átírásában jelennek meg a szövegek. Ez egyébként jellemző volt a századforduló régészetének értelmezési vitáira is. Igyekeztem ezt az egészet olyan szinten tartani, hogy a gyanútlanabb néző vagy olvasó szinte elhiggye, de azért érezhető legyen a mögüle való kikacsintás is. MN: Azelőtt is foglalkoztatott a régészet és a mitológia? GBI: A pécsi múzeum fénykorában, tinédzserként bejártunk egy kiváló, nagy tudású régészhez, Bándi Gáborhoz, ott minden volt, de régészetről ritkán esett szó. Kimentünk ásatásra, láttunk pár gödröt meg fekete foltot, és kurvára kellett volna lelkesednük. Maga a szituáció vonzó volt, megfogott az emberi része, ahogy a sátorban ecsettel cserepeket pucol valaki, de ettől még nem igazán lehetett belemerülni.